Az Országgyűlés a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvénnyel biztosította, hogy jogi keretek között indulhasson meg egy olyan széleskörű gyűjtési folyamat, amelynek keretein belül lehetőség nyílik a magyarság számára fontos értékek lajstromba vételére. A törvény elsődleges célja egy átlátható hierarchikus rendszer kiépítése volt, ezért az értékeket egy úgynevezett „nemzeti értékpiramisba” rendezi. A piramis alján – tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét, mely szerint minden döntést a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol a legnagyobb hozzáértéssel rendelkeznek – a helyi (települési, tájegységi, megyei, ágazati, külhoni magyarság) értéktárak szerepelnek, hiszen az értékekhez legközelebb állók tudhatják és érthetik valójában, hogy milyen fontos is az az érték, amelynek fennmaradása, népszerűsítése a magyarság leleményességét, teremtő képességét bizonyítja a világ közvéleménye felé. A helyi értéktár bizottságok önkéntesen hozhatóak létre, a törvény lehetőséget biztosít az önkormányzatoknak a települések, tájegységek és megyék esetében arra, hogy megbízhatnak az érintett település, tájegység, megye területén működő, nemzeti értékek azonosítását, gondozását végző egyéb szervezetet is a feladat ellátásával. Az így nyilvántartásba vett értékeket nemzeti értéknek hívjuk.
További részleteket az alábbi dokumentumokban érthetők el.